By:Barbi&Tia.xxx
Hello,a nevem Jahan Yousaf a szüleim meghaltak mikor még kicsi voltam.a repülő lezuhant így csak pár ember élte túl,köztük én,nem tudtam mit tenni hisz kicsi voltam 8éves voltam nem tudtam volna rajtuk segíteni.Akkor még nem tudtam igazán felfogni hogy mi is történt.De mikor az árvaházba kerültem nem tudtam hogy mi folyik itt miért vagyok itt?És ez a sok gyerek ki?Majd 10évesen megértettem hogy mi ez az egész,szörnyű volt ebbe belegondolni hogy mi történt.12évesen még mindig ment poshadtam az árvaházba,hiányoztak a szüleim és már nem is nagyon foglalkoztak velem,régebben sokkal többet foglalkoztak velem.14évesen kaptam egy aranyos kis cicát Kris-nek hívják mivel, .
nem tudtam eldönteni hogy mi legyen a neve így Kris lett a neve.Ez a cica nekem nagyon sokat jelentett Kris, az igaz hogy nagyon sokáig ott voltam az árva házba de még sem tudtam senkivel igazán összebarátkozni.Kris volt az akinek mindent el mondtam,igaz hogy egy cica de akkor is imádtam,és vele jobban éreztem magamat, mindig úgy éreztem hogy én vagyok a hibás hogy a szüleim meghaltak,gyenge voltam nem tudtam őket kiszabadítani,a roncsok közül.Hiányoznak .Szoktam edzeni,általában a hasfelülést és a fekvőtámaszt szoktam gyakorolni,a többiek csak néznek rám hogy ez meg mit csinál,én mindig úgy voltam vele hogy hiába árvaházban élek,attól az alakomat még nem kell elveszíteni.16évesen már kezdtem feladni hogy értem jön valaki vagy itt fogok meghalni?annyi kérdés járt a fejembe,nem akartam hogy itt legyen végem.El akartam menni,a bőröndök mindig össze voltak csomagolva,ha esetleg valakinek kellenék,ami remélem előbb-utóbb be is fog következni,volt egy ruhám amit még anyától kaptam,de mikor oda adta nekem még nagyon kicsi voltam hogy az jó is legyen rám így csak tárolgatni tudtam.Most hogy 16éves vagyok azt hiszem jó lenne rám.Fel ugrottam a fa alól és a szoba felé siettem,ki nyitottam a bőröndömet,kotorásztam egy jó darabig míg végül megtaláltam.
Egyszerűen imádtam olyan gyönyörű volt.A cipő pont hozzá passzolt.Gyorsan fel kaptam a ruhámat,ami pont jó volt.Mintha rám öntötték volna.Végre jó rám el sem hiszem ennyi idő alatt ennyit nőttem?16éves vagyok még jó,és nem soká itt a szülinapom,háh 17éves leszek és itt fogok ülni,még mindig.-A nagy gondolkodást Cass zavarta meg.
- Jahan Yousaf,Jahan hol vagy? - Kérdezte lágy hangon.Megállt bennem hirtelen az ütő,csak azokat szólítják akiket elvisznek innen.
- Itt - Kiáltottam,majd integettem Cassnak,hirtelen fel pattantam,nem tudtam mit csinálni,oda jött hozzám.
- Szép vagy Jahan. -mosolygott Cass - Pakolj össze,majd szólj ha készen vagy. - kacsintott.
- Hogy hogy mi?El visznek? - Kérdeztem.
- Igen -mosolygott majd le ment.
Szótlanul ott álltam majd észbe kaptam.Jahan pakolj már össze,gyorsan be hajtogattam a ruháimat amiket ki szórtam.Pár perc és már le is értem.Félénken közelítettem meg a nőt aki csak mosolygott rám majd ő is egyre közelebb jött hozzám végigmért majd megölelt.Tudtam hogy ő lesz az új anyukám,nehéz ezt ki mondani "Új anyuka" de mit csináljak ezt dobta a sors.Csak zavartan néztem a földet majd egy félénk mosolyt villantottam felé.Nem mertem megszólalni,féltem hogyha valami rosszat mondok nem kellek neki.Be ültünk a kocsiba kicsit kényelmetlenül éreztem magam hogy az új anyám mellett ülök.A kínos csendet ő törte meg.A fülig érő mosolyt viszont nem lehetett levakarni az arcáról.
-Hogy hívnak drágám? - kérdezte az új anyám.
-J-Jahan .- Kezdtem félénken. - é-és magát? -szólaltam meg egy kis idő után.
- Anne - mosolygott. - Mostantól én leszek az új anyukád,nagyon vigyázni fogok rád,mindent meg adok amit kérsz,remélem örülsz majd hogy én foglak nevelni. - Közölte határozottan még mindig mosolyogva.
-I-igen persze hogy örülök.- szólaltam meg mosolyogva.
-Ennek örülök. - nevette el magát. - És amúgy van egy bátyód. - kacsintott.Áhh legalább lesz ott valaki akivel el vagyok.
-Értem ennek nagyon örülök - nyögtem neki,egy széles mosoly kíséretébe.
-És hány éves vagy .- szólalt meg hirtelen.
- 16 de nem sokára 17éves leszek,nem sokára szülinapom - mosolyogtam el magam.
-Ez remek. - mosolyodott el Anne vagy is az anyukám...
"Haza" értünk ki szálltunk az autóból fogtam a cicámat és hátra sétáltam a csomagtartóhoz.Anne segített ki venni a cuccaimat,nem állok készen rá hogy anyának hívjam még...A Ház valami eszméletlen csodálatos volt,fantasztikus,gyönyörű,nem lehet szavakat találni rá ... Anne ki nyitotta nekem az ajtót,kíváncsi voltam az én Bátyámra..Mikor be léptem az ajtón megtorpantam olyan gyönyörű volt.Csak álltam és majdnem elfogott a sírás.De vissza fogtam magam.A Cipőm kopogott de Anne azt mondta hogy ne vegyem le,csak egy kicsit éreztem magam kényelmetlenül...Be értünk a nappaliba ami gyönyörű volt és megláttam a fiút,göndör haja, azok a zöld szemek...De jó bátyóm van.Csak néztem ahogy a laptop előtt görnyed.Majd Anne megköszörülte torkát hogy álljon fel.
- Fiam. - szólt rá Anne ,aki még mindig a laptop előtt ült.
- mondjad - szólalt meg kissé gúnyosan.
- ő nem is tudom mutatkozz be vagy valami.-majd oda jött hozzám Anne és a fülembe súgott . - menj oda hozzá és mutatkozz be légy kedves - mondta mosolyogva.
Oda sétáltam a fiúhoz majd félénken belekezdtem ...
- S-Szia ,a nevem J-Jahan .- erőltettem egy mosolyt arcomra.
- Csá,Harry. - válaszolt egyszerűen fel sem nézve a laptop elől.
- Fiam,legalább egy kézrázás vagy valamit.
Rám nézett Harry majd végig mért ,fel vettük a szemkontaktust,láttam némi küzdelmet velem .mintha azt mondaná hogy: oké most meg fogunk küzdeni nézzük ki az erősebb . amiben én is belementem.Mosolygott egyet majd felém nyújtotta a kezét,amit én elfogadtam.Majd megszorította a kezem nagyon erősen amit én is viszonoztam.Ugyan így tettem majd a mosoly lefagyott az arcáról,háh ilyenkor jól jött az a sok edzés.Egyre erősebben szorítottuk egymást kezét,Harry feje kezdett piros lenni az erőlködéstől,amin én csak nevetni tudtam,majd Anne félbe szakította .
-Na jó gyerekek elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése